Álom Napló Reloaded

Egy csapat lázadót kellett levernünk egy eléggé nagy épületben, eleinte nyerésre álltunk, de egyre rosszabb lett a helyzet. A bátyám is ott volt, és átállt a lázadókhoz. Az apám volt a lázadók vezére, de teljesen máshogy nézett ki, mint most.
Egy harcban én meghaltam, és a lelkem tudta őket támogatni, csináltam térképet nekik, és hasonlókat, viszont ekkor észrevettem hogy a lázadókat démonok segítik. Egy démon egy ember után kezdett menni, és én egy falat emeltem az ember mögé, így a démon nem vette észre az embert, de észrevette a falat, és aztán kiment egy másik falon keresztül. Nem sokára egy lángoló fejű démon elkapott engem, és a mellkasomra tette a kezét, és ekkor éreztem hogy a gonosz énem azt akarja hogy démon legyek, de én még nem akartam eldönteni, így a jó részem különvált a gonosz énemtől. A gonosz énem elment a pokolba a lángoló képűvel. Egy kis idő múlva visszajött, és egy óriási kard volt a kezében, és sárga szempárra figyelte a történéseket, ekkor úgy éreztem, hogy el kell fogadnom hogy én olyan vagyok, és beleszálltam a gonosz énembe, így egyesültem vele, így lettem démon. A lángoló arcú a barátom volt, és felrepültünk a szabadba, és megrótt, hogy én még nem ölem embert. A kezével a horizont felé mutatott, ahol egy város állt, és ezt mondta nekem:
"Szeretném látni a napfelkeltét"
A városnál egy eléggé nagy templomtorony emelkedett ki az épületek sokasága közül, és azt céloztam meg, és a kezemből egy naphoz hasonló fényességű energia halmaz jelent meg, és azt lőttem a horizont irányába, és elkapta a templomot, ami felrobbant, és darabokra esett, ekkor a nap is felkelt.
A Földön robbanási hullámok szelték a földet, és több várost megtámadták a démonok. Ekkor jöttem rá, hogy a templom lerombolása volt a cél, ahhoz, hogy megtudják támadni a Föld lakóit a démonok.